Milyen a magatartásunk?
A környezetünk érdekes módon
azon a szinten közeledik hozzánk és fogad el bennünket, amelyen mi érezzük jól magunkat,
és amelyet mi alakítottunk ki. Igényesen válasszuk meg azt a csoportot, azt a
szintet ahova igazodni kívánunk.
*
Ebből következik, hogy
legyenek ideáljaink és példaképeink! Tartsuk fontosnak és az
eligazodáshoz szükségesnek a korunkban kissé mostohán kezelt tekintélytiszteletet!
Ne szégyelljük, ha ráfelejtkezünk egy tiszteletre méltó hős, nagyszerű kutató,
szentül élő keresztyén, vagy igaz emberbarát jellemére!
*
Célul tűzhető tulajdonság
számunkra például a szerénység. Nem
az ügyefogyott, az esetlen a szerény, hanem aki méltóságán alulinak tartja a
tolakodást, a dicsekvést, a követelőzést, az „én mindenkinél mindent jobban
tudok!” Mentalitást. A téves önértékelésnek
egyik formája az álszerénység.
*
Fontos tulajdonság a tapintat! Aki tapintatos, az odafigyel
másokra. Tudja, ki mire érzékeny, és elkerüli az ezt kiváltó, felidéző témát.
Nem emlegeti fel a kudarcokat, a szomorú eseményeket, mindazt, amit
környezetében feledni akarnak. Nem hányja más szemére azt, amiről az nem tehet.
*
Rend. Könnyebbé teszi az életet, a magunkét is a környezetünkét is.
A rend rakásával, a rend teremtésével és főleg a már vérünkké vált rend
szeretetével időt, pénzt és energiát spórolhatunk meg az idők folyamán. A
rendetlenség alapja általában a lustaság! Aki körül rendetlenség van, félő,
hogy a fejében is! Lusta a dolgokat, élményeket rendbe szedni, és úgy
elraktározni azokat.
*
Stílus. Ahogy kinéz, ahogy viselkedik, ahogy
gondolkodik, ahogy társaságot, barátokat választ stb., az mind rá, az emberre jellemző.
*
Értelmes ember belátja, hogy
mi a jóindulatú figyelmeztetés és az igazi bántás között a különbség, és a segítő
tanácsot sohasem tekinti sértésnek!
*
Elterjedt, a szemtelenség, mint fegyver. Magának árt vele! Vagy akkor, vagy később sok energiájába kerül,
míg úgy, ahogy helyrehozza az elrontott dolgát!
*
A humorérzék, a nevetés oldja a feszültséget, a sajátot és a
környezetét egyaránt, és valami módon fölényt is biztosit a problémákkal
szemben.
*
Ahhoz a bölcsességhez, hogy „valljuk magunkat odatartozónak, ahova
tartozni szeretnénk”, a nevelésen keresztül vezet az út! Hagyjuk magunkat nevelni! És még inkább: neveljük saját magunkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése