2017. december 4., hétfő

Én így várakozok! És te? (Az adventi várakozás 4 fontos eleme.) – Mi Minden Teológia blog

Semmi sem erősít meg bennünket jobban emberi létünkben, mint a várakozás. Nem számit mennyi idősök vagyunk, milyen képzettséggel rendelkezünk, hogy mennyi ideje követjük a mi Urunkat, egy biztos: várnunk kell.
Az egyházi év minden része különböző, Jézus Krisztushoz köthető témákhoz és szokásokhoz vezet bennünket. A böjtölés arra emlékeztet, hogy Isten útjait tegyük az első helyre, saját vágyainkkal szemben. A húsvét körüli időszak, az Úrban való örömre és lelkiségre szólít fel. A Pünkösd az Isten erejének kiteljesedését jelenti az életünkben, hiszen a Szentlélek kitöltetett ránk.
Az adventi időszak legjellegzetesebb vonása, az, hogy Isten várakozni tanít meg bennünket. Éppen ezért fontos tisztázni az adventi várakozás legfontosabb elemeit:


Imádság.
„Az aktív várakozás, egy olyan várakozás, amikor arra figyelünk, hogy mi történik, még akkor is, amikor éppen semmi sem történik.” Az imádság adventkor nemcsak azt jelenti, hogy megpróbáljuk megfogalmazni Isten előtt a kéréseinket, hanem azt is jelenti, hogy készekké válunk befogadni, az ő akaratát.
Az Advent „évszaka”, azt jelenti, hogy felvesszük az „imádkozásban figyelés” állapotát, mert csendben tudunk csak igazán Istenre figyelni! 


A kísérő barátok. A várakozás, egy közösségi cselekedet. Jézus is ezért kérte a tanítványait, hogy legyenek vele a Gecsemáné kertben. Mária és Erzsébet együtt várnak. Simeon és Anna is közösségben vannak.
Az Advent egy meghívás egy útra, amelyben közösen segítünk majd egymásnak a haladásban, a figyelésben és a csendben való Úrra figyelésben.


Meghallani az Igét. Akik Istenre figyelnek, azok hiszik azt, hogy hozzájuk fog szólni. Minden keresztyénnek szüksége van Isten szavára.
Az istentiszteletek nem arra valók, hogy vallásos javakkal gazdagodjunk, s azzal hazamenjünk. Sokkal inkább egy lehetőség, amikor megnyithatjuk magunkat Isten formáló szavai előtt, ami gyakran egy olyan történet részévé tesz bennünket, ami éppen rendbe teszi, ami saját életünk történetét.


A várakozás egy aktív cselekedet. A várakozás nem azt jelenti, hogy visszautasítjuk a kezdeményezést, hogy megállunk a lehetőségek keresésében. Várakozni azt jelenti, hogy visszautasítjuk azt a fajta életet, amelyik nem figyel imádságban, elsősorban és gyakran Istenre.
Valaki egyszer azt mondta: „Imádságban várni, annyit jelent, mint engedelmeskedni Istennek”. Néha várni annyit jelent, hogy egy adott helyzetben maradni, míg Isten nem ad új utasítást. Máskor változtatást feltételez, amelyet a komoly imádság előz meg. Végül várni Istenre, annyit jelent, hogy olyan életet élünk, amely ellenáll az impulzivitás, az aggodalom és büszkeség kísértéseinek.


Az Advent nemcsak egy jó lehetőség az „edzésre” a várakozásban, hanem arra is emlékeztet, hogy Jézus Krisztus eljött és eljön újra.  

Én így várakozok! És te?