2017. december 7., csütörtök

Ha mélyhitű vagyok, akkor mentesülök a fájdalomtól? (Keresztyén tévtanítások ) – Mi Minden +Teológia blog



Sokszor beszélnek arról újonnan megtértek, hogy amióta  Jézussal találkoztak, azóta gyökeresen megváltoztak, már nincs az a bűn az életükben, érzelmileg stabilak lettek stb. Ezt a gondolatsort sokan megtoldják azzal a tévhittel is, hogyha valami nehézség ér, akkor Isten büntet, azt mondják nem tértél meg "eléggé".  

Létezik, az, hogy  Isten mai napjainkban is büntet? A kegyelem időszakában Isten hagyhatja belátása szerint azt, hogy elszenvedjük tetteink következményeit, vagy megengedheti, hogy elviseljük mások által elkövetett bűnök következményeit. Fontos szem előtt tartanunk, hogy minden ami történik életünkben, legyen az jó vagy rossz ( Heidelbergi Káté 27. kérdés-felelet) nem véletlen és a javunkat szolgálja, ha Istenre bízzuk magunkat.
A „nem tértél meg eléggé" téves teológiai tétele, egyfajta rossz nyomást gyakorolhat, ami komoly lelki gondokat okozhat embereknek.

A perkefcionizmus fogságában
Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." (Máté 5:48)
Ezt a kijelentést Jézus a Hegyi Beszéd végén mondja. Lelkigondozók, pszihológusok azt mondják, hogy a tökéletesség csapdája egy negatív jelenség ami akár kényszeres viselkedéshez is vezethet. Mit akart Jézus  a Hegyi Beszéd végén  mondani? Ha megnézzük az eredeti görög szöveget, a"tökéletes" kifejezsésére használt szó,"teljességet"jelent .  Magyar nyelvünkben e két szó között rokonértelmű (szinonima) kapcsolat van. A bibliában a tökéletesség és a teljesség fogalma olyan embert jelent akit Isten befogadott a jó és rossz oldalával együtt.
Milyen káros következménye lehet a tökéletesség csapdájának?
A tökéleteség „csapdája”, emberi teljesitmény szintjére viheti hitünket, ami nagyon veszélyes..
Jób történetét bizonyára ismerjük. Amikor  eléri  az a sok nehézség, nyomorúság, abarátai arról akarják meggyőzni, hogy biztosan valami rosszat tett, valahol valamit elrontott az életében és Isten ezért bünteti ( Jób 8:3-6, 11:13-16).
A  történet vége fele láthajuk, hogy maga Isten sem ért egyet ezzel : "Miután az Úr mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az Úr a témáni Elifázhoz: Haragra gerjedtem ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób."( Jób 42:7).
Maga Jézus is többször figyelmezteti tanítványait, hogy ha neki nehéz volt, és szenvedett, akkor nekünk sem lesz egy  nehézségektől mentes életünk. Láthatjuk a tanítványok életében is ahogyan feltörnek gyengeségek, kételyek és bűnök annak ellenére, hogy már jó ideje Jézus mellett vannak. Gondoljunk azokra az emberi reakciókra amiket a tanítványok tanúsítanak Jézus jelenlétében: Péter hazudik, próbálja Jézust "lebeszélni" a kereszthalál vállalásáról, szintén Ő az aki sokszor önigazult magatartást vesz fel. Tamás kételkedik, a  tanítványok egy csoportja elakar pusztítani egy települést csupán azért mert nem fogadták el őket és a prédikációjukat .
Hogyan takarjuk el mi emberi módon a bűnünket, hibáinkat?
·         Tagadás: úgy teszünk mintha nem is létezne  a bűn az életünkben.
·         Jó cselekedetekkel: igyekszünk szorgalmasan ″ledolgozni″ az adosságunkat, ezáltal próbáljuk enyhíteni a bűntudatunkat.
·         Törvény által: elitéljük önmagunkat a törvény tükrében, vádoljuk saját magunkat.
Tökéletlen állapotunk egy teljesen elfogadott állapot a Biblia tükrében. Ha felismerünk olyan bűnöket magunkban amiket Jézus is többször említ (Márk 7:20-23), válalljuk fel ezeket, hisz a kegyelem hálójába ezek is beleférnek. „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt tetszése szerint.” (Fil 2,13)

Ez a bejegyzés Henry Cloud és John Townsend könyve alapján készült. Eredetiben itt

2017. december 4., hétfő

Én így várakozok! És te? (Az adventi várakozás 4 fontos eleme.) – Mi Minden Teológia blog

Semmi sem erősít meg bennünket jobban emberi létünkben, mint a várakozás. Nem számit mennyi idősök vagyunk, milyen képzettséggel rendelkezünk, hogy mennyi ideje követjük a mi Urunkat, egy biztos: várnunk kell.
Az egyházi év minden része különböző, Jézus Krisztushoz köthető témákhoz és szokásokhoz vezet bennünket. A böjtölés arra emlékeztet, hogy Isten útjait tegyük az első helyre, saját vágyainkkal szemben. A húsvét körüli időszak, az Úrban való örömre és lelkiségre szólít fel. A Pünkösd az Isten erejének kiteljesedését jelenti az életünkben, hiszen a Szentlélek kitöltetett ránk.
Az adventi időszak legjellegzetesebb vonása, az, hogy Isten várakozni tanít meg bennünket. Éppen ezért fontos tisztázni az adventi várakozás legfontosabb elemeit:


Imádság.
„Az aktív várakozás, egy olyan várakozás, amikor arra figyelünk, hogy mi történik, még akkor is, amikor éppen semmi sem történik.” Az imádság adventkor nemcsak azt jelenti, hogy megpróbáljuk megfogalmazni Isten előtt a kéréseinket, hanem azt is jelenti, hogy készekké válunk befogadni, az ő akaratát.
Az Advent „évszaka”, azt jelenti, hogy felvesszük az „imádkozásban figyelés” állapotát, mert csendben tudunk csak igazán Istenre figyelni! 


A kísérő barátok. A várakozás, egy közösségi cselekedet. Jézus is ezért kérte a tanítványait, hogy legyenek vele a Gecsemáné kertben. Mária és Erzsébet együtt várnak. Simeon és Anna is közösségben vannak.
Az Advent egy meghívás egy útra, amelyben közösen segítünk majd egymásnak a haladásban, a figyelésben és a csendben való Úrra figyelésben.


Meghallani az Igét. Akik Istenre figyelnek, azok hiszik azt, hogy hozzájuk fog szólni. Minden keresztyénnek szüksége van Isten szavára.
Az istentiszteletek nem arra valók, hogy vallásos javakkal gazdagodjunk, s azzal hazamenjünk. Sokkal inkább egy lehetőség, amikor megnyithatjuk magunkat Isten formáló szavai előtt, ami gyakran egy olyan történet részévé tesz bennünket, ami éppen rendbe teszi, ami saját életünk történetét.


A várakozás egy aktív cselekedet. A várakozás nem azt jelenti, hogy visszautasítjuk a kezdeményezést, hogy megállunk a lehetőségek keresésében. Várakozni azt jelenti, hogy visszautasítjuk azt a fajta életet, amelyik nem figyel imádságban, elsősorban és gyakran Istenre.
Valaki egyszer azt mondta: „Imádságban várni, annyit jelent, mint engedelmeskedni Istennek”. Néha várni annyit jelent, hogy egy adott helyzetben maradni, míg Isten nem ad új utasítást. Máskor változtatást feltételez, amelyet a komoly imádság előz meg. Végül várni Istenre, annyit jelent, hogy olyan életet élünk, amely ellenáll az impulzivitás, az aggodalom és büszkeség kísértéseinek.


Az Advent nemcsak egy jó lehetőség az „edzésre” a várakozásban, hanem arra is emlékeztet, hogy Jézus Krisztus eljött és eljön újra.  

Én így várakozok! És te?