2019. január 7., hétfő

Mi a vasárnap üzenete? Íme, egy vadonatúj lehetőség hogy a szíved és a lelked megtisztuljon, megújuljon! Mi-Minden + Teológia Blog



Hogyan ünnepled meg a vasárnapot? Kíváncsiak vagyunk a véleményedre! 

Keresztyén szempontból a vasárnap mindenekelőtt ünnepnap. Röviden a hívő ember nem azt tartja a legfontosabbnak, hogy a vasárnap szabad-e vagy sem, ennél sokkal lényegesebb számára, amit ezen a napon ünnepel, ti. hogy Krisztus őt megszabadította. Hogyan szabadított meg bennünket? Mitől kellett Krisztus megszabadítson? Mitől vált Jézus halála megváltó halállá? 




Az Ő halála, azért volt megváltó halál, mert megmutatta, hogy egy nagyon is megterhelt szóval élve, a bűn nehézségi ereje legyőzhető. Mert néha valóban úgy érezzük, hogy a gonosz szinte kényszerítő erővel, képes az embert újra és újra a mélységbe rántani. Mert küszködünk, de mégsem jön össze, mert meg akarunk szabadulni mindattól ami, visszahúz, de mégis valami visszaránt. Jézus oly módon adta halálra életét, hogy végleg széttörte a kényszerűség bilincsét.

Ez a vasárnap lényege: egy új lehetőség egy új kezdetre. A keresztyén gyülekezet abból a csodás meggyőződésből táplálkozik, hogy a döntő győzelem már 2000 éve megtörtént, hiszen Jézus Krisztus halála és feltámadása végérvényesen megtörte a gonosz hatalmát.

A vasárnap megünneplésében, amely az Istennel való beszélgetésben áll az istentisztelet keretén belül, végbemegy az a megszenteltetés, ami mind a mai napig magában hordoz egy magasztos, egy felemelő, egy szépségében pompázó, ünnepélyes emelkedettséget, mert vasárnap egy új nap virrad, egy új hét kezdődik ismeretlen lehetőségeket rejtve. 
Ez a vasárnap üzenete: Krisztusban egy új kezdet lehetősége, Krisztussal egy új sansz, egy új mód, egy új eshetőség a hétköznapi problémák végleges rendezésére.

2019. január 3., csütörtök

"Szentek legyetek" (1Pt 1,16) avagy Dsida Jenő és a keresztyén szentség kérdése - - Mi- Minden+ teológia Blog


Szentnek lenni annyit jelent, mint Isten tulajdonai lenni, de ez a szürke hétköznapokban nem mindig könnyű. Dsida Jenő, aki maga is keresztyén volt, akinek költői hitvallása az volt, hogy hitt Istenben, hogy hitt saját megfogalmazása szerint az „élet minden körülmények között megmaradó szépségében, hitt a mindenható mosolygásban” így fogalmaz a szentségre törekedő ember feladatára nézve: „Ember! - hívnak a száraz téli erdők, hogy virágba borítsd a tar világot, szikkadt ó kutak öble búg utánad, hogy kristály-buzogású tiszta vízzel töltsd meg őket: - ezért ma mély örömmel hinned kell, hogy a kósza fellegek mind biztosan kiszabott úton suhannak, s minden lépted után nyomok maradnak.” („Légy szent: fiacskám”c. vers) Minden lépted után nyomok maradnak. Minden lépted után nyomok maradnak. Vajon minden léptünk után, felsugárzik-e Isten dicsősége? A költő így folytatja: „Minden bús madarat, szomorka bárányt végy öledbe, becézz, étess, vigasztalj! - Légy vidám, sugaras: légy szent, fiacskám!” Minden bús madár, minden szomorka bárány, de folytathatnánk a sort: minden gyermek, minden öreg, minden rászoruló, akivel csak összehoz a sors, mind- mind megvigasztalódik tőlünk? Minden ember Krisztus szent fénylő arcát látja, ha a szemünkbe néz?   A válasz az, hogy nem, erre csak Jézus volt képes.

Mégis paradox módon Isten Krisztust nekünk adta, nemcsak bölcsességül, igazságul és váltságul, hanem szentségül is, ezért tehet a bennünk növekvő Krisztus egyre szentebbekké. Nick Vujicic a nemzetközileg is híres prédikátor így fogalmaz: „Lelki életem erős és erőt adó. Tudom, hogy Istennek célja volt azzal, hogy megteremtett, és hogy feltétel nélkül szeret engem. Ott ahol gyenge vagyok, a Teremtőm erős.” Igen, Istennek célja volt azzal, hogy megteremtett. De mi képtelenek vagyunk betölteni a teremtésben kapott célunkat. Mégis gyengeségünk ellenére a mi Teremtőnk erős. Mégis ahol mi erőtlenek vagyunk, ott látszik meg igazán a Krisztus ereje – ahogyan azt Pál apostol megfogalmazza. 
Ez a kulcs, ez a megoldás, ez a lehetőség a szentségre, ez a mi nagy esélyünk, a mi nagy sanszunk: engedjük Krisztust elterebélyesedni életünkben, hogy egyszer, majd amikor az Óemberünk végleg meghal, akkor mutathassa fel Isten az ő Teremtő erejét rajtunk, akkor sugározhasson fel Krisztus dicsősége minden léptünkön, akkor lehessen a mi arcunk Isten szentségének a visszatükröződése.
  Isten segítsen minket ebben, hogy kedvet kapjunk erre a növekedésre, és valóban tudjuk tükrözni az Ő dicsőségét!