Szentnek
lenni annyit jelent, mint Isten tulajdonai lenni, de ez a szürke hétköznapokban
nem mindig könnyű. Dsida Jenő, aki maga is keresztyén volt, akinek költői
hitvallása az volt, hogy hitt Istenben, hogy hitt saját megfogalmazása szerint az
„élet minden körülmények között megmaradó szépségében, hitt a
mindenható mosolygásban” így fogalmaz a szentségre
törekedő ember feladatára nézve: „Ember! - hívnak a száraz téli erdők, hogy virágba borítsd a
tar világot, szikkadt ó kutak öble búg utánad, hogy kristály-buzogású tiszta vízzel töltsd meg őket: - ezért ma mély örömmel hinned kell, hogy a kósza fellegek mind biztosan kiszabott úton suhannak, s minden lépted után
nyomok maradnak.” („Légy szent: fiacskám”c.
vers) Minden lépted után nyomok maradnak. Minden lépted után nyomok maradnak.
Vajon minden léptünk után, felsugárzik-e Isten dicsősége? A költő így folytatja: „Minden bús madarat, szomorka bárányt végy öledbe, becézz, étess, vigasztalj! - Légy vidám, sugaras:
légy szent, fiacskám!” Minden bús madár, minden
szomorka bárány, de folytathatnánk a sort: minden gyermek, minden öreg, minden
rászoruló, akivel csak összehoz a sors, mind- mind megvigasztalódik tőlünk?
Minden ember Krisztus szent fénylő arcát látja, ha a szemünkbe néz? A válasz
az, hogy nem, erre csak Jézus volt képes.
Mégis
paradox módon Isten Krisztust nekünk adta, nemcsak bölcsességül, igazságul és
váltságul, hanem szentségül is, ezért tehet a bennünk növekvő Krisztus egyre
szentebbekké. Nick Vujicic a nemzetközileg is híres prédikátor így
fogalmaz: „Lelki életem erős és erőt adó. Tudom, hogy Istennek
célja volt azzal, hogy megteremtett, és hogy feltétel nélkül szeret engem. Ott
ahol gyenge vagyok, a Teremtőm erős.” Igen, Istennek célja volt azzal, hogy
megteremtett. De mi képtelenek vagyunk betölteni a teremtésben kapott célunkat.
Mégis gyengeségünk ellenére a mi Teremtőnk erős. Mégis ahol mi erőtlenek
vagyunk, ott látszik meg igazán a Krisztus ereje – ahogyan azt Pál apostol
megfogalmazza.
Ez a kulcs, ez a megoldás, ez a lehetőség a szentségre, ez a mi
nagy esélyünk, a mi nagy sanszunk: engedjük Krisztust elterebélyesedni
életünkben, hogy egyszer, majd amikor az Óemberünk végleg meghal, akkor mutathassa
fel Isten az ő Teremtő erejét rajtunk, akkor sugározhasson fel Krisztus
dicsősége minden léptünkön, akkor lehessen a mi arcunk Isten szentségének a
visszatükröződése.
Isten segítsen minket ebben, hogy kedvet kapjunk erre a
növekedésre, és valóban tudjuk tükrözni az Ő dicsőségét!