2017. június 3., szombat

Miért ünnepeljük Pünkösdöt?

Nagyon röviden: „Víz a szomjazónak, folyóvíz a szárazra” 

1. Nem azért ünnepeljük Pünkösdöt, mert jó ’pünkösdi királynak’ lenni.
2. Nem azért ünnepeljük, mert ekkor van a Csíksomlyói Búcsú.
3. Nem azért ünnepeljük, mert munkaszüneti napnak van nyilvánítva. 


Pünkösd a karácsony és a húsvét mellett az egyházi év legjelentősebb ünnepe. Egész egyszerűen az egyház ’megszületését’, az első keresztyén gyülekezet megalakulását ünnepeljük. Erre a születésre maga a Szentlélek kitöltetése adott okot. Hogy lehet azt érteni, hogy a Szentlélek kitöltetett? A Szentírás sok helyen használja a „szomjúság” és az „aszály” képeit, amikor a Lélek kitöltetéséről beszél. Úgy írja le a Lélek nélküli embert, mint a pusztában szomjazó vándort, vagy mint a földet, amelyet aszály sújtott. (Vö. Ézs 44,1-5) A Léleknélküliséget azonban nem fizikai értelemben, hanem főleg lelki értelemben kell érteni. Isten Lelke nélkül az ember „lélektelen” vagy szépen magyarul „lelketlen”. Hiányzik a békesség, a szeretet, a nyugalom, az egyetértés, a testvéri közösség. A keresztyéneknek nincs más választása, mint várni a megoldást, mint szomjazó a vizet, mint száraz és tikkadt föld az esőt. Mégis, hogyan töltetik ki a Szentlélek? Hogyan ismerhető fel ez személyes életünkben? A Szentlélek munkája során két dolog történik: először megismerteti velünk Krisztust, úgy hogy Krisztus a miénk lesz, és bennünk fog élni. Másodszor Isten Lelkének a jelenlétét az életünkben leginkább az mutatja, hogy ahol a Szentlélek elkezd munkálkodni, ott Jézus Krisztus személye sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Ahol a Szentlélek munkálkodik, ott Krisztus életünk központi figurája lesz, ott a Krisztusban való hit megerősödik.
Világos: a Lélek kiáradása, az maga az áldás. Pont ezért nevezhetjük áldottnak a pünkösdi ünnepeket, amikor a Lélek tápláló vizétől növekedik és mélyül a szeretet, gyarapodik a szívesség és jóság, gazdagodik az imádság, sokasodik a reménység, egyszóval naponta újabb erőre kel a Szentlélek vezetése és az Isten bennük lakozása (Vö. Jn 14,17). Viruló rétek, pompázó virágok, az aratás ígéretét magunkban hordozó mezők és a zúgó erdők jelzik: Isten folyóvizeket öntött a szárazra. 


Nemhiába, van a Pünkösdnek a magyar folklórban több jelképe. A PÜNKÖSDI RÓZSA saját mosdóvizünkbe szórása, az egészségre való vágyódásunk kifejezése. Ha a rózsát egy fiú egy lány ablakába tette, azzal szerelmet vallott neki. Pünkösdi jelkép még a FEHÉR GALAMB és a ZÖLD ÁG is. A fehér galambot a templomokban szokás elengedni a Szentlélek jelképeként, a zöld ágakat pedig a lakóházakra és az istállókba, esetleg a mezőgazdasági földekre tűzték, hogy távol tartsák az ártó szellemeket, amelyek a természeti elemek csapásában is megnyilvánulhatott.