2017. november 13., hétfő

Adni vagy kapni? Önző vagyok ha törekszem (lelki) szükségleteim betöltésére? – Mi-Minden + teológia blog


Bizonyára sokan hallhattuk azt a kijelentést prédikációk alkalmával vagy bibliaórán, hogy a gyülekezetünknek, a közösségünknek adnunk kell. Mindenkinek ugye ismerős az a mondás, hogy "jobb adni mint kapni".  Valóban az adakozás, az odaadás egy biblikus tanítás, Pál apostol maga is buzdít az adakozásra: " Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötteszívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten" (2 Korinthus 9:7). Amikor Pál apostol elköszönt egy gyülekezettől, az emberek ajándékot adtak neki, útravalóval látták el. Ha az apostol meglátta, észrevette, hogy valaki kötelességből, kényszerűségből ad neki, azt mindig visszautasította.

Az aktívan megélt keresztyénség mindig is megköveteli , hogy figyeljünk oda azokra akik szükségben szenvednek. Ebben az kontextusban a szükségben szenvedők alatt nem csak az anyagi nehézségekkel küszködőket értem, hanem olyan személyeket akiknek más gondjaik vannak: például bátorításra van szükségük, vagy olyanokra akik arra vágynak, hogy valaki meghallgassa őket.
Nézzük meg egy konkrét élethelyzeten keresztül, hogy mit is jelent az, ha törekszünk szükségleteink betöltésére. Sára lelki gondokkal küzdő ember. Magánélete romokban, kötelesség tudatból sokat válal magára a gyülekezeti munkából. Megfáradva, kimerülve azt az üzenetet kapja az emberektől, hogy ne foglalkozzon önmagával, hanem merüljön bele a másoknak való szolgálatba, öszpontosítson csak Istenre, és minden rendbe jön. Sára ebből az üzenetből, az értette meg, hogy önző dolog magával foglalkozni, önző dolog ha vágyom arra, hogy nekem szolgáljanak.  Szomorú módon, Sára így egy ördögi kör része lett.
Mit mond tehát a Szent Írás a (lelki) szükségletekről?  
A hegyi beszéd (Mt 5-7) kezdete szükségben lévő emberekről szól.  Jézus itt többféle lelki szükségletekről beszél,  megfigyelhető, hogy minden mondat a "boldog" kifejezéssel kezdődik. ( Máté 5:3-6). Mit tanulhatunk Jézusnak ezekből a szavaiból? Jézus megérti és fontosnak tartja a szükségleteinket. Ő maga teremtett úgy minket, hogy szükségünk legyen az Ő jelenlétére és az Ő földi testére a gyülekezetre. A szükségleteink közelebb visznek Istenhez, alázatra tanítanak, segítenek felismerni, hogy életünknek nem kell és nem is szabad különutasként élnünk. Nem létezik privát keresztyénség. Szükségleteinken keresztül egy nagyobb egységet, intimitást tapasztalunk meg Urunkkal való kapcsolatunkban.( Efézus 4:13)
Milyen káros következményekkel jár ha mellőzzük lelki szükségleteink betöltését? 
1.      Lelki betegségek, vagy azoknak a határaira kerülhetünk: depresszió, kényszeres viselkedés amelyek mélyen húzodó problémákra mutatnak rá.
2.      Megromló kapcsolat a gyülekezetünkkel, elszigetelődés, üresség érzése a közösségben.

Azok tudnak segíteni, adni egy közösségnek, akik kaptak már, akiket Isten és emberek vígasztaltak, meghallgattak. Ne gondoljuk, hogy önző dolog, ha odafigyelésre, megértésre vágyunk, hisz ez egy Isten által ajándékozott vágy amit be is akar tölteni bennünk. ( 2 Korinthus 1: 3-4)
Két kérdést kell magunknak feltennünk:
1.      Hogyan lehet adni annak, akin látjuk, hogy lelkileg kezd „kiszáradni”?

2.      Illetve, hogyan lehet helyesen kérni, amikor mi érezzük magunkat a „megfáradt” helyzetében?