2017. december 7., csütörtök

Ha mélyhitű vagyok, akkor mentesülök a fájdalomtól? (Keresztyén tévtanítások ) – Mi Minden +Teológia blog



Sokszor beszélnek arról újonnan megtértek, hogy amióta  Jézussal találkoztak, azóta gyökeresen megváltoztak, már nincs az a bűn az életükben, érzelmileg stabilak lettek stb. Ezt a gondolatsort sokan megtoldják azzal a tévhittel is, hogyha valami nehézség ér, akkor Isten büntet, azt mondják nem tértél meg "eléggé".  

Létezik, az, hogy  Isten mai napjainkban is büntet? A kegyelem időszakában Isten hagyhatja belátása szerint azt, hogy elszenvedjük tetteink következményeit, vagy megengedheti, hogy elviseljük mások által elkövetett bűnök következményeit. Fontos szem előtt tartanunk, hogy minden ami történik életünkben, legyen az jó vagy rossz ( Heidelbergi Káté 27. kérdés-felelet) nem véletlen és a javunkat szolgálja, ha Istenre bízzuk magunkat.
A „nem tértél meg eléggé" téves teológiai tétele, egyfajta rossz nyomást gyakorolhat, ami komoly lelki gondokat okozhat embereknek.

A perkefcionizmus fogságában
Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." (Máté 5:48)
Ezt a kijelentést Jézus a Hegyi Beszéd végén mondja. Lelkigondozók, pszihológusok azt mondják, hogy a tökéletesség csapdája egy negatív jelenség ami akár kényszeres viselkedéshez is vezethet. Mit akart Jézus  a Hegyi Beszéd végén  mondani? Ha megnézzük az eredeti görög szöveget, a"tökéletes" kifejezsésére használt szó,"teljességet"jelent .  Magyar nyelvünkben e két szó között rokonértelmű (szinonima) kapcsolat van. A bibliában a tökéletesség és a teljesség fogalma olyan embert jelent akit Isten befogadott a jó és rossz oldalával együtt.
Milyen káros következménye lehet a tökéletesség csapdájának?
A tökéleteség „csapdája”, emberi teljesitmény szintjére viheti hitünket, ami nagyon veszélyes..
Jób történetét bizonyára ismerjük. Amikor  eléri  az a sok nehézség, nyomorúság, abarátai arról akarják meggyőzni, hogy biztosan valami rosszat tett, valahol valamit elrontott az életében és Isten ezért bünteti ( Jób 8:3-6, 11:13-16).
A  történet vége fele láthajuk, hogy maga Isten sem ért egyet ezzel : "Miután az Úr mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az Úr a témáni Elifázhoz: Haragra gerjedtem ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób."( Jób 42:7).
Maga Jézus is többször figyelmezteti tanítványait, hogy ha neki nehéz volt, és szenvedett, akkor nekünk sem lesz egy  nehézségektől mentes életünk. Láthatjuk a tanítványok életében is ahogyan feltörnek gyengeségek, kételyek és bűnök annak ellenére, hogy már jó ideje Jézus mellett vannak. Gondoljunk azokra az emberi reakciókra amiket a tanítványok tanúsítanak Jézus jelenlétében: Péter hazudik, próbálja Jézust "lebeszélni" a kereszthalál vállalásáról, szintén Ő az aki sokszor önigazult magatartást vesz fel. Tamás kételkedik, a  tanítványok egy csoportja elakar pusztítani egy települést csupán azért mert nem fogadták el őket és a prédikációjukat .
Hogyan takarjuk el mi emberi módon a bűnünket, hibáinkat?
·         Tagadás: úgy teszünk mintha nem is létezne  a bűn az életünkben.
·         Jó cselekedetekkel: igyekszünk szorgalmasan ″ledolgozni″ az adosságunkat, ezáltal próbáljuk enyhíteni a bűntudatunkat.
·         Törvény által: elitéljük önmagunkat a törvény tükrében, vádoljuk saját magunkat.
Tökéletlen állapotunk egy teljesen elfogadott állapot a Biblia tükrében. Ha felismerünk olyan bűnöket magunkban amiket Jézus is többször említ (Márk 7:20-23), válalljuk fel ezeket, hisz a kegyelem hálójába ezek is beleférnek. „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt tetszése szerint.” (Fil 2,13)

Ez a bejegyzés Henry Cloud és John Townsend könyve alapján készült. Eredetiben itt

2017. december 4., hétfő

Én így várakozok! És te? (Az adventi várakozás 4 fontos eleme.) – Mi Minden Teológia blog

Semmi sem erősít meg bennünket jobban emberi létünkben, mint a várakozás. Nem számit mennyi idősök vagyunk, milyen képzettséggel rendelkezünk, hogy mennyi ideje követjük a mi Urunkat, egy biztos: várnunk kell.
Az egyházi év minden része különböző, Jézus Krisztushoz köthető témákhoz és szokásokhoz vezet bennünket. A böjtölés arra emlékeztet, hogy Isten útjait tegyük az első helyre, saját vágyainkkal szemben. A húsvét körüli időszak, az Úrban való örömre és lelkiségre szólít fel. A Pünkösd az Isten erejének kiteljesedését jelenti az életünkben, hiszen a Szentlélek kitöltetett ránk.
Az adventi időszak legjellegzetesebb vonása, az, hogy Isten várakozni tanít meg bennünket. Éppen ezért fontos tisztázni az adventi várakozás legfontosabb elemeit:


Imádság.
„Az aktív várakozás, egy olyan várakozás, amikor arra figyelünk, hogy mi történik, még akkor is, amikor éppen semmi sem történik.” Az imádság adventkor nemcsak azt jelenti, hogy megpróbáljuk megfogalmazni Isten előtt a kéréseinket, hanem azt is jelenti, hogy készekké válunk befogadni, az ő akaratát.
Az Advent „évszaka”, azt jelenti, hogy felvesszük az „imádkozásban figyelés” állapotát, mert csendben tudunk csak igazán Istenre figyelni! 


A kísérő barátok. A várakozás, egy közösségi cselekedet. Jézus is ezért kérte a tanítványait, hogy legyenek vele a Gecsemáné kertben. Mária és Erzsébet együtt várnak. Simeon és Anna is közösségben vannak.
Az Advent egy meghívás egy útra, amelyben közösen segítünk majd egymásnak a haladásban, a figyelésben és a csendben való Úrra figyelésben.


Meghallani az Igét. Akik Istenre figyelnek, azok hiszik azt, hogy hozzájuk fog szólni. Minden keresztyénnek szüksége van Isten szavára.
Az istentiszteletek nem arra valók, hogy vallásos javakkal gazdagodjunk, s azzal hazamenjünk. Sokkal inkább egy lehetőség, amikor megnyithatjuk magunkat Isten formáló szavai előtt, ami gyakran egy olyan történet részévé tesz bennünket, ami éppen rendbe teszi, ami saját életünk történetét.


A várakozás egy aktív cselekedet. A várakozás nem azt jelenti, hogy visszautasítjuk a kezdeményezést, hogy megállunk a lehetőségek keresésében. Várakozni azt jelenti, hogy visszautasítjuk azt a fajta életet, amelyik nem figyel imádságban, elsősorban és gyakran Istenre.
Valaki egyszer azt mondta: „Imádságban várni, annyit jelent, mint engedelmeskedni Istennek”. Néha várni annyit jelent, hogy egy adott helyzetben maradni, míg Isten nem ad új utasítást. Máskor változtatást feltételez, amelyet a komoly imádság előz meg. Végül várni Istenre, annyit jelent, hogy olyan életet élünk, amely ellenáll az impulzivitás, az aggodalom és büszkeség kísértéseinek.


Az Advent nemcsak egy jó lehetőség az „edzésre” a várakozásban, hanem arra is emlékeztet, hogy Jézus Krisztus eljött és eljön újra.  

Én így várakozok! És te?


2017. november 27., hétfő

Ettől minőségében biztosan javulni fog a közösségben eltöltött időd! – Mi – Minden + teológia blog



Az ember alapvetően társas lény, ezért természetes igénye a közösségi lét, a közösségben való létezés. Ennél fogva tehát minden ember tartozik (legalább) egy közösséghez. A közösségek általában vagy érték, vagy érdek alapján csoportosulnak. Azért járunk iskolába, hogy tanult, értékes emberekké váljunk, majd azért dolgozunk, hogy egyéni értékeink fontossá és főleg hasznossá váljanak családunk, barátaink és nem utolsó sorban a társadalom számára.

A keresztyén ember valamilyen felekezethez tartozik, a fő közössége ahova eljár, hogy másokat (főleg lelki értelemben) gazdagítson, miközben ő is meggazdagszik az a gyülekezet. A gyülekezetbe való járás egy idő után olyan rutinossá válhat, hogy észre sem vesszük azt, hogy a szociális hálónk (azon emberek, akikkel kapcsolatban vagyunk) csak pár emberre korlátozódik, éspedig azokra, akik mellett minden vasárnap a templomban ülünk.

 
Meg kell előznünk a kapcsolati elszegényedést!


Íme, 5 ok, ami miatt a következő vasárnap a megszokottól eltérően egy másik helyre kell ülnünk a gyülekezetben:


1.
 Új ismerősökre fogsz szert tenni. Lehet, hogy már szinte mindenkit ismersz abban a közösségben, ahová tartozónak mondod magad, azonban azzal, hogy megváltoztatod a helyed, esélyt adsz arra, hogy ezeket az embereket még jobban megismerd. Mindenképpen jobban fogod értékelni a gyülekezet (mint Krisztus test) tagjait.
2. Általában fejlődni fog az alkalmazkodási képességed. („A valódi intelligencia, az a képesség, amellyel alkalmazkodni tudunk a változásokhoz.” Stephen Hawking) Itt egy elég meredek felszólítás: ülj minden héten máshova! Ezzel nemcsak saját magad tudod kipróbálni egy új kihívásban, hanem alkalmazkodni tudsz majd a gyülekezet életében bekövetkező változásokhoz is.
3. Más nézőpontból és másképpen fogsz részt venni az istentiszteleten/ közösségi alkalmon. Furcsa módon a helycsere, a közösségi élményt is megváltoztatja. A közösségi vezetőt más szemszögből fogod látni, a hangokat másként fogod érzékelni… Minden új lesz … (Ha nem hiszed, próbáld ki!)
4. Általában a kényelmes élethez (még a közösségi életünket is) szoktatjuk magunkat. Szokásokat veszünk fel: ugyanoda parkolunk, ugyanazon az ajtón megyünk be, ugyanazt az utat járjuk be közösségi tereinkben belül, ugyanoda ülünk. Semmi sem változik, néha még az Istennel való kapcsolatunk mélysége sem.
5. Ha mindig ellenállsz a változásnak, akkor a szíved egy sötét foltját veheted észre. Meg lehet okolni azt, hogy miért szeretünk ugyanoda ülni, hacsak nem egész egyszerűen a makacság az oka. Ha mégis, akkor ajánlott egy kicsit elgondolkodnunk ezen.



Oszd meg a gondolataid! Nem haragszom, ha eltér a véleményünk…

2017. november 17., péntek

Megbocsájtotta a megbocsájthatatlant vagy „boldogan élt, míg meg nem halt”? Hasznos-e a megbocsájtás? – Mi – Minden + teológia blog

Egyszer Péter a tanítvány azt kérdezte Mesterétől: „Uram, hányszor kellene megbocsátanom annak, aki újra és újra vétkezik ellenem? Hétszer?”  Ez a Péter valóban azt hitte magáról, hogy ő egy igazán nagylelkű személy. Péter országában ahol az erkölcsösség törvényerejű volt, kimondták: "három alkalommal meg kell bocsátani. Ha ez megtörtént, többé nem kell elfogadnod, ha embertársad rosszat, tesz ellened." A háromszori alkalom lejártával azonban a kegyelem ideje lejárt, s többé nem kellett megbocsátani annak az embernek. Ezért Péter úgy gondolta, "A törvény háromszori alkalmat ír. Mi lenne, ha én dupláznék és a biztonság kedvéért még eggyel megtoldanám?” Innen támadt az ötlete: hétszer! Péter fejében mindeközben ez járt: „ezzel biztosan lenyűgözöm majd a Mestert!"




A Mester válasza elsöprő volt: „Nem, nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer!"
Minden valószínűség szerint ekkor Péterben összedőlt egy világ: ez már sok! Hiszen többször is megbántottak! Jóindulatból megdupláztam s még egy bonuszt is adtam! De, a 70x7, az azt jelenti, hogy mindig meg kellene bocsájtanom. Miért kellene magam teljesen megalázni? Miért nekem jutotta a feladat, hogy újra meg újra leereszkedjem ahhoz, aki újra meg újra csak rosszat tervez ellenem? Péter felháborodása érthető, hiszen a hétszeri megbocsájtás után már kezdett véresen komollyá válni a dolog. Már kezdte nem érezni azt a megbocsájtó hangulatot, amiben addig volt. Érthető hiszen, a megbocsájtó hangulat igazi ritkaság az ember életében. Megbocsájtani nehéz, mert sokat kell dolgozni rajta. (Istennél s Istennel azonban minden lehetséges.” Lk 18:27) Ami automatikusan jön, s amire sokkal jobban vágyunk az az, hogy meg tudjunk nyílni mások előtt. Azt szeretnénk, ha minden emberrel jóban lennénk.  De legalább a közeliekben, a családban, a barátainkban, a kedvenc munkatársainkban szeretnénk vakon megbízni.


Péterben megvolt a megbocsátás szándéka, hiszen a kötelező három megbocsájtást nemcsak megduplázta, hanem még ráadást is adott. Valóban a jó úton indult el. Talán egyszer rájött, hogy akár egy hozzá nagyon közel álló emberről volt szó, akár egy idegenről, a megbocsátás nem egyfajta leereszkedés. A sok gyakorlás, amelyre Mestere buzdította végül megértette vele, hogy a megbocsátás elsősorban nem a másik embernek adott ajándék, hanem a saját terhünk letétele. A megbocsátás a saját boldogságunk szükséges feltétele. Mert amíg neheztelünk valakire, addig a rabjai vagyunk. Addig az energiánk, időnk, a mentális és az érzelmi kapacitásaink egy részét a saját lelkünk békéjének a rombolására fordítjuk. Péter végül rájött: a megbocsátás az egyik legnagyobb ajándék, amit saját magának adhatott.


Igen, a lelki terheinket a másik embertől kaptuk. Igen, az is lehet, hogy Mi nem hibáztunk semmit, mégis csalódnunk kellett. Lehet, hogy az is, hogy akaratán kívül, és az is lehet, hogy teljesen tudatosan okozott nekünk ekkora fájdalmat. Valamit viszont fontos megértenünk: az ő szerepe itt befejeződött. Innentől már gyakorlatilag semmi köze ahhoz, hogy a lelki terheinket letesszük-e, vagy egész életünkben tovább cipeljük. Miért mondom ezt? Azért mert ha őszintén szeretünk valakit, akkor nem akarunk magas lóról lenézni rá. Nem akarunk erkölcsileg fölé emelkedni, nem akarjuk büntetni, nem vágyunk bosszúra, és nem játsszuk a kegyes királyt, aki lehajol az alattvalójához. Egyszerűen csak szeretjük őt. A fájdalmat, amit okozott, tudomásul vesszük, de a tiszta szereteted eleve kizárja, hogy bármiféle elégtételt vegyünk érte. Ha pedig nem szeretjük a másik embert – mert idegen számodra, vagy, mert az iránta táplált szeretetünk már régen meghalt, és már csak a fájdalom, a düh vagy a neheztelés maradt –, akkor minek lennénk a rabjai? Minek kapcsolnánk egy erős érzelmi szállal magunkat olyan emberhez, akivel semmilyen pozitív érzelmi szál nem köt össze?


Vajon Péter története hogyan is végződött, megbocsátotta-e a megbocsáthatatlant? Képes volt-e úgy élni országában, hogy a megbocsájtás felhői vették körül? Nem tudom, ha „boldogan élt, míg meg nem halt”, viszont úgy gondolom, hogy valóban megtanulta a leckét, s meg tudott bocsájtani, mert tudta, hogy ez a helyes és, hogy így „sínen” tudja tartani az életét. Megtanulta, amit egyszer valaki így mondott:  „Ha tudsz megbocsátani, akkor azok közé tartozol, akik értenek a boldogsághoz. ”





2017. november 13., hétfő

Adni vagy kapni? Önző vagyok ha törekszem (lelki) szükségleteim betöltésére? – Mi-Minden + teológia blog


Bizonyára sokan hallhattuk azt a kijelentést prédikációk alkalmával vagy bibliaórán, hogy a gyülekezetünknek, a közösségünknek adnunk kell. Mindenkinek ugye ismerős az a mondás, hogy "jobb adni mint kapni".  Valóban az adakozás, az odaadás egy biblikus tanítás, Pál apostol maga is buzdít az adakozásra: " Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötteszívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten" (2 Korinthus 9:7). Amikor Pál apostol elköszönt egy gyülekezettől, az emberek ajándékot adtak neki, útravalóval látták el. Ha az apostol meglátta, észrevette, hogy valaki kötelességből, kényszerűségből ad neki, azt mindig visszautasította.

Az aktívan megélt keresztyénség mindig is megköveteli , hogy figyeljünk oda azokra akik szükségben szenvednek. Ebben az kontextusban a szükségben szenvedők alatt nem csak az anyagi nehézségekkel küszködőket értem, hanem olyan személyeket akiknek más gondjaik vannak: például bátorításra van szükségük, vagy olyanokra akik arra vágynak, hogy valaki meghallgassa őket.
Nézzük meg egy konkrét élethelyzeten keresztül, hogy mit is jelent az, ha törekszünk szükségleteink betöltésére. Sára lelki gondokkal küzdő ember. Magánélete romokban, kötelesség tudatból sokat válal magára a gyülekezeti munkából. Megfáradva, kimerülve azt az üzenetet kapja az emberektől, hogy ne foglalkozzon önmagával, hanem merüljön bele a másoknak való szolgálatba, öszpontosítson csak Istenre, és minden rendbe jön. Sára ebből az üzenetből, az értette meg, hogy önző dolog magával foglalkozni, önző dolog ha vágyom arra, hogy nekem szolgáljanak.  Szomorú módon, Sára így egy ördögi kör része lett.
Mit mond tehát a Szent Írás a (lelki) szükségletekről?  
A hegyi beszéd (Mt 5-7) kezdete szükségben lévő emberekről szól.  Jézus itt többféle lelki szükségletekről beszél,  megfigyelhető, hogy minden mondat a "boldog" kifejezéssel kezdődik. ( Máté 5:3-6). Mit tanulhatunk Jézusnak ezekből a szavaiból? Jézus megérti és fontosnak tartja a szükségleteinket. Ő maga teremtett úgy minket, hogy szükségünk legyen az Ő jelenlétére és az Ő földi testére a gyülekezetre. A szükségleteink közelebb visznek Istenhez, alázatra tanítanak, segítenek felismerni, hogy életünknek nem kell és nem is szabad különutasként élnünk. Nem létezik privát keresztyénség. Szükségleteinken keresztül egy nagyobb egységet, intimitást tapasztalunk meg Urunkkal való kapcsolatunkban.( Efézus 4:13)
Milyen káros következményekkel jár ha mellőzzük lelki szükségleteink betöltését? 
1.      Lelki betegségek, vagy azoknak a határaira kerülhetünk: depresszió, kényszeres viselkedés amelyek mélyen húzodó problémákra mutatnak rá.
2.      Megromló kapcsolat a gyülekezetünkkel, elszigetelődés, üresség érzése a közösségben.

Azok tudnak segíteni, adni egy közösségnek, akik kaptak már, akiket Isten és emberek vígasztaltak, meghallgattak. Ne gondoljuk, hogy önző dolog, ha odafigyelésre, megértésre vágyunk, hisz ez egy Isten által ajándékozott vágy amit be is akar tölteni bennünk. ( 2 Korinthus 1: 3-4)
Két kérdést kell magunknak feltennünk:
1.      Hogyan lehet adni annak, akin látjuk, hogy lelkileg kezd „kiszáradni”?

2.      Illetve, hogyan lehet helyesen kérni, amikor mi érezzük magunkat a „megfáradt” helyzetében? 

2017. október 30., hétfő

Hívő életed nem egy végleges állapot! – Mi Minden + teológia blog



"Egy nap elérem a lelki érettséget". "Én már mindent tudok,  már teljes az istenismeretem. ."  Ismerősen hangzanak ezek a kijelentések?  Sokan beleesünk a stagnálás csapdájába és sokszor úgy gondoljuk, hogy Urunkkal való kapcsolatunk, az egyházunkkal való kapcsolatunk már nem is hozhat többet. 

A hitben való növekedésünk, Urunkkal való kapcsolatunk építése egy összetett folyamat. A lelki növekedés semmiképpen sem hasonlítható egy kiégett villanykörte kicseréléséhez, nem megy olyan könnyen a rossz eltávolítása. A lelki érettség időt igényel és egy életen át tartó folyamat. A folyamatra való figyelés nem szabad eltereljen a végső céltól de azért fontos, hogy legyenek az életünkben mérföldkövek. Isten maga is elkezd és befejez dolgokat, elvégzi amit kijelent. (János 19:30).

Az utazás a fontos vagy a megérkezés?!  Napjainkban elég gyakran olvasható, hallható ez a kérdés. Úgy gondolom Isten mindkettőt fontosnak tartja: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését." (2 Timóteus 4:7-8).

Pál apostolhoz hasonlóan mi magunk is befejezzük életpályánkat, de amíg élünk itt a földön, sosem állhat meg a kegyelemben való növekedés.

Isten képmására vagyunk teremtve, ami a bűneset miatt csorbult, eltorzult. Amikor Isten megszólít minket, amikor újjászületünk, az isteni képmás fele kezdünk újra mozdulni.  Ha ez a folyamat életünkben szeretetet, felelősséget, megbocsátást és mások valódi szükségleteinek a tiszteletben tartását eredményezi, akkor jó úton járunk. 

A lelki növekedés célja nem valamilyen végállomás elérése, hanem növekedés a szeretetben. Maga a szeretet nem csak a cél, hanem a kerete is a növekedésnek. (1 Timóteus 1:5).

Növekedésünk a hitben tele van buktatókkal, visszaesésekkel, néha előre lépünk egyet és lehet, hogy később kettőt lépünk visszafele.  Meglépünk egy hitbeli lépést, de lehet, hogy elesünk, lehet meghátrálunk. Ilyenkor valljuk meg hibánkat, tanuljunk a fájdalmas következményekből, merjünk bátran tovább menni, hisz Kristuszban bűneink végleg eltöröltettek. (Róma 8:1).

Ha nem lenne a kegyelem biztonságot adó hálója, kockáztatásainkért, tévedéseinkért nagy árat kellene fizessünk. Azok az emberek akik a követelmények csapdájában vannak, azok akik olyan közösségben vannak ahol határidőt szabnak nekik, és parancsolják, hogy tegyék rendbe az életüket elvannak zárva a megbocsátó Istentől.

 Hova vezet az ha meg vagyok győződve arról, hogy egy napon biztosan elérem a lelki érettséget" hozzáállás? A törvényre irányítja a figyelmünket, a hamis tökéletesség csapdájába vezet. Elveszi a figyelmet a folyamatról.

A Reformáció 500. emlékévben vagyunk, bizonyára halljuk sokszor , hogy mi indította Luther Márton arra, hogy a változást hírdesse. A bűnbocsátó cédulák, az akkori búcsújárások üzenete bizonyára sokaknak ismerősen hangzik. Mi lehetett még ezeknek a bűnbocsátó céduláknak a romboló üzenete?  Úgy gondolom, hogy ezek a cédulák is a célt, a megérkezést üzenték az embereknek. Ez a gyakorlat elvetette a lelki érés folyamatának a fontosságát, elintézte az embereknek a dolgot egy egyszerű, racionális, kiszámítható paranccsal.

Milyen  üzenetet lehetne ma megfogalmazni e tévtanítással szemben?

 

A Krisztusban való növekedés nem egy status-quo ( stagnáló, fenálló állapot) élet, hanem egy lelki folyamat ahol a kegyelem által folyamatosan reformálódunk.

 

Hogyan alakíthatjuk egyházunkat olyan közösséggé ahol az emberek biztonságban növekedhetnek?

 

 

 


Ez a bejegyzés Dr.Henry Cloud és Dr.John Townsend írása alapján készült. Eredetiben itt. 








2017. október 21., szombat

Exkluzív interjúban vallotta meg hitét a KUSS frontembere! Nagyító alatt a keresztyén könnyűzene. - Mi Minden Teológia blog

Kapaszkodjunk bele a kegyelembe - ezt hirdetem, kezdte beszámolóját DeLehel a KUSS együttes frontembere, alapító tagja.

Valóban egyházi közegekben megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen szinten kell jelen lennie az Isten dicsőítésében a könnyűzenei műfajoknak. Az biztos, hogy Magyarországon mára már létrejött a legjobb keresztyén könnyűzenét érdemben részesítő Szikra- díj, amely célja a minőségi magyar keresztény zenei kultúrát képviselő alkotók munkájának elismerése. A díj az amerikai Gospel Music Associattion Dove Awards mintájára készült el. Eddig az Egyesült Államok egyik legpatinásabb díját olyan nemzetközileg ismert előadók kapták meg, mint a Hillsong United, a Skillet, Michael W. Smith.

Akkor vágjunk bele 😄 Hogyan alakultatok meg?




Mindig kerestem a komoly embereket. Csabával, akivel jelenleg éneklek eredetileg világi hip-hopot énekeltünk.  Igazából Csaba volt az, aki az én lelkemnek segített elfogadni Isten kegyelmét. Amíg meg nem tértem csak hip- hop zenét énekeltem. Én, mint rossz fiú, sötét arc, tróger éltem életem, amelybe sokként hullt bele a megtérés. Amikor Isten megérintett, akkor én is elkezdtem szövegeket írni, főleg ami kapcsolatba hozható vele.


---  Azt szeretném, ha Isten vagány üzenetét közvetíthetném, ha azt jobban keresnék.   ---


Mivel Csaba az ének és zenélés mellett táncol is, ezért gazdagabbá váltak a fellépéseink is. Amit most csinálunk, nagy alázattal mondva az zenetechnikai szempontból egy minőségi dolog. Ma már stúdióminőségben éneklünk, éppen ezért a nézettségünk is növekedik. Más szavakkal mondva: stúdióminőségben evangelizálunk.  A repetóárunk nem csak keresztyén zenét tartalmaz, hanem világi rendezvényeken is fellépünk, (hiszen mi ebből élünk) azonban arról mindig gondoskodunk, hogy a keresztyén hip hop, ez a fajta evangelizáció is helyet kapjon egy- egy fellépés során.
Sikerült Vizi Imrével dolgoznom, aki a „Românii au talent” második helyezettje. Az üzenetünk amellett, hogy komoly teológiai töltettel rendelkezik, az, hogy lehet felszabadultan, örömmel, jókedvvel Istent dicsérni. Mi arra próbálunk rámutatni, hogy nem kell a világból kivonultan élni keresztyén életünket. Lehet normálisan élni. Nem látom azt helyesnek, ha egy ember a gyülekezetben egyfajta zenét hallgat, és máshol meg másfajtát. A 100-ik Zsoltár 2-ik versét (Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!)  úgy értelmezem, hogy Isten azt szeretné, ha őt mindennel dicsőítenénk, akár a könnyűzenei ízlésünkkel is! A keresztyén könnyűzene ipar fellendítésén is dolgozunk a, Kuss által képviselt zene által. Megpróbáljuk az egyensúlyt megtartani: mi egyben játszunk keresztyén és hip-hop zenét.


Ha jól értem ti úttörőnek tartjátok magatokat?

Hát persze, a KUSS, a Keresztyén Úttörők Szenvedélyes Szeretetének a rövidítése. Eddig nem volt ilyen. Az a célunk, hogy ezután ilyen is legyen.
Volt egy leány, akinek öngyilkosságra gondolt, elmondása szerint egy, KUSS -  dal meghallgatása segített neki továbblépni a nehézségén. Úgymond helyrerakta őt. Az a célunk, hogy felmutassuk azt, hogy van még egy esély a megjavulásra, a kegyelem elfogadására.


„Kapaszkodjunk bele a kegyelembe” – ezt hirdetem.


Hogyan szeretted meg a keresztyén zenét?

A kedvenc előadóm Michael W. Smith, aki egy nagy énekes. Én az ő dalain találtam meg azt az értéket, amire az életben szükségem volt. Azt éreztem, hogy a többi zene az csak szédít, mint amikor a fogászaton beadják a zsibbasztót. Zsibbad és kész, csak egy pillanatnyi érzésről beszélhetünk. Én M. Smith dalaiban értéket és gyógyulást fedeztem fel. Azt éretem, hogy ez egy igazi dolog, nem csak egy felénekelt szöveg. Éreztem Istennek a jelenlétét a dalaiban. Művészlelkemben Isten szólt hozzám e dalokon keresztül. Egy hétig bánkódtam bűneimen, s arra bátorított, hogy térjek Istenhez, tegyem le az életemet az ő kezébe.
Számomra nagyon fontos az, hogy egy előadó kapcsolatban legyen Istennel. Hiába van a nagy felhajtás, a fények, a reklámok, minden, ami kell egy fergeteges koncerthez, ha nincs ott Isten: másnap mindenki elfelejti, hogy este milyen koncerten is vett részt. De ha Isten érinti meg az embert, azt soha nem felejti el. Amikor Michael W. Smithet hallgattam, akkor azt éreztem, hogy ez más. Ez már valami. Szeretném, ha azok, akik a KUSS-t hallgatják, ezt éreznék: ez valami más, ez valami jobb. A hitelesség számomra nagyon fontos.


Nem az a fontos, hogy mit látnak az emberek a színpadon, hanem az, hogy mit hallanak, és mit éreznek, amikor saját lelkükkel kommunikálnak zenehallgatás közben.


A KUSS legújabb dala: 



Szeretném, ha üzenetünk lenne, úgy szeretnék élni, hogy kérdezzenek. Nem csak a „tingi-langi” legyen, hanem az, hogy kérdések fogalmazódjanak meg az emberekben egy-egy dalunk meghallgatása után. Éld meg azt, amit csinálsz- ez a legfontosabb!


Szerintem az már valami, amikor valaki meghallgat egy dalt és nem úgy folytatja tovább az ő életét, hanem kezdi érezni, hogy nincs valami rendben. Értéket szeretnénk közvetíteni a hallgatóink számára.

2017. október 2., hétfő

Csak tenni a jót


Sorozatunk egyik előző részében a tettek fontosságáról beszéltünk. Jézus több alkalommal is bátorít minket, hogy ne csak hallgatói legyünk az igének, hanem cselekvői is. (Máté 7: 24-27)
A sorozat e heti részében a tetteink motivációjáról, a belső inditatásról szeretnék megosztani egy pár gondolatot. Sajnos az ige cselekvésében is jelen lehet tévtanítás, rossz megközelítés ami kiábránduláshoz vezet. Isten azt várja el tőlünk, hogy mindig építő cselekvéssel válaszoljunk a hallott igére, de nem mindegy , hogy milyen szívvel cselekszünk.
Csak tegyük a jót, más nem is számít
Ha biblikusabban szeretném megfogalmazni a "csak tegyük a jót, a többi nem számít " tanítást, akkor azt is lehetne mondani, hogy a keresztyén élet kulcsa a vak ENGEDELMESSÉG.

Elég csak tenni a jót? Fontos része keresztyén életünknek, de ez is csak EGY PILLÉR. A jó cselekedetekkel Isten iránti hálánkat fejezzük ki. Rendkívül fontos újra és újra emlékeznünk arra, hogy a kegyelem által szólított meg Isten, mi semmilyen jó tettel nem tudjuk ezt kiérdemelni.
Az engedelmességnek ez a fajta értelmezése azt sugallja, hogy Isten jobban figyel a tetteinkre mint a mögötte levő szándékra, és pusztán a tetteink "minősége" alapján itél meg. E téves tanítás szerint nem számít, hogy  milyen meggyőződés alapján teszünk jó dolgokat, a lényeg, hogy cselekedjünk. Lehet, hogy a közvetlen környezetünkben egy lelkivezető vagy lelkipásztor elismerését akarjuk és azért vagyunk aktívak , lehet ,hogy csak neheztelés és bűntudat végett teszünk jó cselekedeteket.
Ézsaiás próféta az előbb említett hamis engedelmességet látja meg Izrael népében is: "Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat" (Ézsaiás 29:13).

Mit jelent az Isten szerinti engedelmesség?

Az Ószövetségben az engedelmeskedni kifejezést a héber nyelv a ″síma″ igével fejezi ki. Ez a kifejezés a meghallgatni, jelen lenni kifejezésekkel is fordítható a bibliai szövegkörnyezetben. Hasonló tartalommal rendelkező kifejezéssel találkozunk az eredeti görög nyelvű Újszövetségben is.  Az Isten szerinti engedelmesség a kapcsolatról szól. Mi emberek meghalljuk Isten üzenetét és válaszolunk rá ahogyan a gyerek válaszol szülei hívására. Az Isten szerinti engedelmesség önmagába nem egy cél, hanem egy struktúra amiben formálódunk Isten képmására.
Láthatjuk Izrael népének életében is, hogy az engedelmességnek mindig volt egy mélyebb értelme, Isten mindig valami mélyebb igazságra  akarja rávezetni a népét: "Mindenben azon az úton járjatok, amelyet megparancsolt Istenetek, az ÚR, hogy élhessetek, és jó dolgotok legyen, és hosszú ideig lakhassatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek!" ( 5 Mózes 5:33)
Amikor megnyílunk őszintén Isten  és testvéreink előtt és feltárjuk a belső harcainkat, kérdéseinket,  kételyeinket akkor válunk igazán szabaddá, akkor tud Isten igazán használni minket.

Milyen negatív következményekkel bír a rosszul értelmezett engedelmesség?
1.      Azt sugallja, hogy a tettek ha jók, akkor nem számít, hogy milyen inditattásból tesszük
2.      Hiteltelenné tesz mások előtt, hiszen egyfélét gondolunk és teljesen mást teszünk
3.      Eltörli a tudatosságot, elmosódik a felelősség vállalás
4.      A téves engedelmesség hazugságban tart. Arra kényszerít, hogy igent mondjunk amikor a szívünkben ellenkezünk. (Máté 5:37)
5.      Tagadja az elesettségünket és azt hiteti el velünk, hogy képesek vagyunk Isten törvényének megfelelni.
6.      Lekicsinyíti a kereszthalál erejét az életünkben.
7.      Megszűnik a problématudat, önmegváltás, önigazultság kerül előtérbe.
8.      Félreteszi a szív mélyén húzodó problémákat, miközben kifele egy látszólag kegyes életet tudunk felmutatni.

Miért vagyunk hajlamosak a téves engedelmesség csapdájába esni? 


 Soós Szabolcs írása

Ez a bejegyzés Henry Cloud és John Townsend írása alapján készült. Eredetiben itt.






.









.



2017. szeptember 17., vasárnap

Hagyd a múltat magad mögött

Bizonyára sokaknak ismerősen hangzik ez a mondat: ″a múlt az múlt, ami elmúlt már nem számít, annak már nincs hatalma felettünk″. Valóban így van?  Sorozatunkat egy újabb tévtanítással folytatjuk ami a múlthoz való viszonyról beszél.  

Múltunk téves értelmezéséhez hajlamosak vagyunk bizonyos bibliai igéket is felhozni amivel igazoljuk a téves hozzállást. Ilyen  ige a Filippi 3:13-14, ahol Pál apostol is a múlttal való leszámolásról beszél: Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért″. Ha megnézzük ennek az igerésznek a szövegkörnyezetét, láthatjuk, hogy Pál itt nem régi bűnökről beszél, hanem Pál itt arról beszél, hogy maga mögött hagyta azt a téves életmintát ami az önigazultságról szólt.
Hogyan dolgozzuk fel helyesen a múltunk nehéz pillanatait? Íme 4 tipp

1.      Határozd meg pontosan a múltbeli eseményt. A múltunk ugyanúgy teljes mértékben hozzátartozik életünkhöz, ezért nem számít, hogy egy kellemetlen esemény milyen régen történt. A fontos az , hogy felszínre hozod azt a részt, azt az eseményt az életedből.  Nem lehet lezárni egy múltbeli eseményt , ha rejtegetjük.
2.      Bocsáss meg azoknak akik megbántottak. A megbocsátás, az elengedés múltunk feldolgozásának egyik fontos lépése. Nevezd meg pontosan a helyzetet, személyeket akik megbántottak. Fontos, hogy tudjuk pontosan, hogy mi történt velünk.
3.      Gyászold el a vesztességeket. A múlt felé való nyitás utat ad az elengedésnek, ezáltal képesek leszünk elengedni valamit vagy valakit akihez ragaszkodtunk. Az elengedés utat nyít az új élet, a jelen felé. Ha magunkban tartunk múltbeli sérelmeket, be nem teljesült célokat, vágyakat, azok fogva tartanak minket.
4.      Tarts bűnbánatot. Az önvizsgálat szintén a múlttal való szembenézés egyik fontos lépése. Nézzük meg, hogy mit hozunk származási családunkból. Isten az Ószövetségben sokszor figyelmezteti Izraelt, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, bűnöket mint az előző generációk.( 2Krónikák 30:7-8). Imádkozz, hogy teljes részletében ismerd meg a származási családod múltját, hibáit. Ha van egy tiszta képünk múltbeli eseményekről, hibákról, akkor Isten segítségével elfordulhatunk ezektől.


Téves elképzelés az, ha csak egyszerűen magunk mögött akarjuk hagyni a múltat úgy mintha semmi sem történt volna. A múltunk, jelenünk, jövőnk személyiségünk, életünk szerves részei. Nem lehet megváltoztatni a múltat, de a viszonyulásunkat a múlthoz annál inkább. 

Soós Szabolcs írása

Ez a bejegyzés Henry Cloud és John Townsend írásai alapján készült. Eredetiben itt olvasható (Leave the past behind)

Oszd meg velünk történeted! Hogyan sikerült magad mögött hagynod a múltad? 

2017. szeptember 3., vasárnap

Egy újabb keresztyén tévtanítás leleplezése!

Sorozatunkat egy újabb  keresztyén tévtanítás leleplezésével folytatjuk. Ez a tanítás egy tökéletes biblikus álcát hord magán. A tévtanítás a következőképpen szól: ″Hagyjad az Úrra″ vagy másképpen fogalmazva:
 ″Csak át kell adnom az Úrnak, és minden rendben lesz″.  

Sorozatunk eddigi részei:




"Csak át kell adnom az Úrnak, és minden rendben lesz"

Református énekes könyvünkben van egy gyönyörű barokk dallamú ének ami így kezdődik: ″Hagyjad az Úr Istenre Te minden utadat″.  Az  Istenre való hagyatkozás, az Istenben való hit azonban nem jelent egy passzív szemlélést.
Amikor keresztyénként nehézségek jönnek, hajlamosak vagyunk  csak egy imában Isten elé vinni a problémát, és utánna passzívan várjuk, hogy történjen valami. Fontos, hogy imában Isten elé vigyük a dolgainkat, azonban ha figyelmesen megnézzük az igét, Isten többet vár el tőlünk: ″...félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket. Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.″ ( Filippi 2:12-13).

Hogyan lehetünk aktív szereplői Isten megváltó munkájának?  Íme 12 tipp

1.      Vállaljunk felelősséget a problémánkért
2.      Valljuk meg bűneinket Istennek és testvéreinknek ( Jakab 5:16)

3.      Kérjünk segítséget Istentől és testvéreinktől
4.      Kérjük Istent, hogy mutasson rá szívünk valódi szándékaira
5.      Hagyjuk el a rosszat amit felfedezünk magunkban
6.      Vizsgáljuk meg, hogy milyen hiányossággal jövünk a származási családunkból és vigyük el  ezeket a hiányosságokat az új lelki (gyülekezeti) családunkba, ahol a gyógyulást tapasztalhatjuk meg
7.      Forduljunk oda azokhoz akiket megbántottunk, ismerjük el a hibánkat és kérjünk bocsánatot tőlük
8.      Bocsássunk meg azoknak akik megbántottak minket
9.      Kamaztotassuk a talentumainkat amiket Istentől kaptunk
10.  Szüntelen keressük Istent
11.  Járjunk a bölcsesség és igazság utján
12.  Szeressük felebarátunkat  mint önmagunkat


Soós Szabolcs írása
Henry Cloud és John Townsend pszihológus lelkészek tollából. Eredetiben itt.