2017. június 14., szerda

BRÉKING: A Reformáció mai üzenete. Interjú Pap Géza Püspökkel

"Isten bennünket egy különleges üzenettel bízott meg."

Püspök Úr, mit jelent önnek a Reformáció 500. éve? Mit üzen ez az évszám a keresztyénségnek

500 év telt el. Ez egy olyan kerek évszám, amikor is érdemes megállni, amikor is meg kell gondolni, hogy jól csináltuk-e azt, amit csináltunk. Ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, akkor azt kell mondanunk, hogy sok hibát követtünk el. Nem biztos, hogy mindig a Reformáció fényében léptünk vagy cselekedtünk. Éppen ezért a Reformációra emlékező évet leghamarabb bűnbánattal kell kezdeni. Minden bizonnyal őszinte bűnbánattal lehet és kell megállni az 500 év évfordulója mellett. 

Viszont ha egyetlen mondatban kellene a reformáció üzenetét megfogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy Isten bennünket egy különleges üzenettel bízott meg. 


A katolikus egyház a cselekedetek általi megigazulást hirdeti. Az ortodox hasonló módon gondolkodik.  Reánk reformátusokra Isten azt bízta az Isten, hogy a keresztyén vallások nagy családjában, a különböző ágak, irányzatok közepette, hirdessétek a kegyelemből hit által, üdvözülés tanát. Ezzel egészítsétek ki azt, amit a keresztyénség mindeddig adott. Ez egy nagyon fontos gondolata a reformációnak. Nem lehet megfizetni, nem lehet megvásárolni, nem lehet elnyerni, nem lehet érdemként megszerezni, ezt csak ingyen kegyelemből lehet megkapni hit által. Ezt a különleges üzenetet bízta alapvetően az Úristen reánk.
Pont azért ünnepelhetjük a Reformáció 500. emlékévét, mert a református egyházunk ehhez a tételhez hűséges maradt, mert 500 év elteltével is ugyanazt hirdetjük. Más szavakkal: megbízatásunkhoz hívek maradtunk. Minden hibánk, botlásunk, bűnünk ellenére, ehhez a küldetéshez hűségesek maradtunk. Ez a lényeg: hűség a megbízatásunkhoz.  


Akkor az lehetne a mai üzenete a reformációnak pont az 500. év kapcsán, hogy hűségesek maradtunk (és hűségesek kell, maradjunk)?  


A református igehirdetések, a református lelkészek megszólalásai a kegyelemből hit által gondolata alapján születnek. Ezt mi komolyan vesszük. Ezért hálát kell, adjunk Istennek, hogy nekünk adta ezt az ajándékot, hogy a mi figyelmünket hívta fel arra, hogy a cselekedetek mellett még van egy nagyon fontos gondolat. A cselekedtek általi üdvözülés tanát nemcsak katolikusok, hanem a példának okáért az iszlám is hirdeti. Mi vagyunk az egyetlenek, akik azt mondjuk, hogy kegyelem és ehhez egyetlen dologgal tudunk kapcsolódni, egyetlen dolog kell, amivel meg tudjuk ragadni. Nem a hitünkért fogunk üdvözülni, hanem a hitünk az a kiút, az a kéz, amivel átvesszük az Isten ajándékát. Ezt mi hirdetjük, ez az igazán fontos. A többi az csak cécó. 

A Reformáció által nagyon fontosnak tartott „kegyelemből, hit által” tanát a Püspök Úr szerint, hogyan lehetne a legkönnyebben megértetni egy 2017-ben élő emberrel? (Nem kell föltétlenül egy egyház közeli emberre gondolni.)


Talán onnan lehetne kiindulni, hogy feltesszük a kérdést: mi lesz velünk a halál után? Mi történik utána? Erre a kérdésre, sokan sokféleképpen válaszolnak: az egyik azt mondja, a halállal vége van mindennek. Tudomásul kell vennünk, hogy a halállal teljesen meghalunk, testestől-lelkestől egyaránt. Egy másik vélemény az lehet, hogy az ember az test és lélek. A test az, amelyik meghal, de hogy mi lesz, a lélekkel arról sokan vitatkoznak, de igazából egyik sem tud egy kielégítő választ adni. Akit azonban igazán érdekel, hogy van-e folytatása az életnek a halál után, abban megfogalmazódik a gondolat, hogy minek alapján dől el az, hogy mi lesz vele a halál után. Minek alapján kerülhet ő a boldogságba, Krisztus közösségébe, az üdvösségbe? Itt újra lehetne filozofálni azon, hogy az élet után a mérleg fogja eldönteni azt, hogy ki hova kerül, annak alapján, hogy élete folyamán a jó vagy a rossz cselekedeti voltak-e túlsúlyban. Ez a Reformáció tanítása szerint egy hamis felfogás, mert Isten nem méreget. A Krisztushoz való kerülésnek nem az élet során bekövetkezett cselekedetek adják meg a feltételét, hanem egy ennél sokkal fontosabb dolog: hit a Jézus Krisztusban. Mert hit által és nem a hitünkért fogunk üdvözülni.  Ott nem az életben elért eredmények, hanem az lesz egyedül a fontos, hogy ebben az életben hittél-e Jézus Krisztusban.
Ezt az egyetlen kérdést kell feltennie a mai embernek: van-e a halál után valami? Következik-e valamilyen élet? Ha igen, akkor én hogyan kerülhetek abba a létformába, amelyet a Krisztus közelségével jellemzünk, s amit üdvösségnek nevezünk. A reformáció válasza erre az, hogy aki hisz az üdvözül.
 

A reformátorok sokféle tanításából melyik lenne az a gondolat, amelyet kiemelne, mint egyik legfontosabb aktuális tanítást? 

Van néhány reformátori mondat, amiről nem lenne szabad megfeledkeznünk ebben az 500. esztendőben. Keresztyén testvéreink, testvér felekezetek (katolikus) folyton „szűzmáriáznak”, olyannyira, hogy az egyszerű nép már inkább Szűz Máriában, hisz mint Jézus Krisztusban. Annyira benne van a köztudatban Szűz Mária imádata, az ő közbenjárása, hogy Jézus Krisztus már eltörpült, már szóra sem érdemes. A Pünkösd közeli nagy erdélyi vallásos ünnepben, a Csíksomlyói búcsún már nincs szó egyáltalán Krisztusról. Nem történik említés az ő megváltó munkájáról, lelkének erejéről. Értsd: teljesen eltolódott a hangsúly és a Reformáció ezt a hangsúlyt próbálta és a mai napig próbálja helyreállítani, amikor azt mondja: egy az Isten, egy a közbenjáró: az Úr Jézus Krisztus, az Atya és az emberek között. Solus Christus = egyedül Krisztus. Ha ez igaz, akkor minden mellékhajtást, vagy tanítást el kell vetni. Meg kell jegyezni, hogy végső soron ezek nem reformátori igazságok, hanem bibliai igazságok, amelyekre a reformátorok hívták fel a figyelmünket. Vigyázni kell a Szűz Mária körüli kultusszal, mert a Reformáció éppen Krisztust helyezte a középpontba.


Köszönöm a megosztott gondolatokat Püspök Úr!
😊     


Reformációval kapcsolatos írásaim: 
Erdélyben is a Reformáció 500. évében járunk (I)
Erdélyben is a Reformáció 500. évében járunk (II)

Vajon mit üzen Önnek a Reformáció 500. évfordulója? Kíváncsi lettem ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése