2014. július 6., vasárnap

Illemszabályok 5 - Egészségünk, hogyan viselkdejünk egy sérült ember társaságában



EGÉSZSÉGÜNK

Egészségünkkel kapcsolatos magatartási szabályok


KÖHÖGÉS, TÜSSZÖGÉS, NÁTHA

Meghűléses betegség esetén ne menjünk emberek közé.
Legyen nálunk ilyenkor különösen, de mindig zsebkendő.

WC- HASZNÁLAT

Kulturáltságunk mérője is lehet.


KÓRHÁZ

Ha mi fekszünk kórházban

Fogmosás, fürdés bármilyen orvoshoz menetel előtt!
Nem való többek között, mások bizalmasan elmondott betegségeinek a kipletykálása.
Tudomásul kell vennünk a szokásokat és aszerint kell cselekednünk.

Ha családtagunk vagy barátunk fekszik a kórházban

Ha nem járványos, vagy nincs látogatási tilalom, barátunkat látogassuk meg, még ha zavar a kórház szag vagy bármi egyéb.
Figyeljünk arra, aki fekszik, és a fáradtság legkisebb jelét látva köszönjünk el tőle, még akkor is ha ö marasztalna.
Gyümölccsel, gyümölcslével és esetleg újsággal, ki könyvvel kedveskedhetünk neki.
Beszélgetés közben ne traktáljuk a betegünket az otthoni esetleges rossz hírekkel.




     Hogyan viselkedjünk egy sérült ember társaságában?


ALAPVETŐ ISMERETEK

Mindig tudatosítsuk közegünkben a sérült ember jelenlétét! Próbáljuk bevonni öt a beszélgetésbe, a társaságba.
Amikor segítséget ajánlunk fel egy látássérült embernek, engedjük, hogy ő fogja meg a karunkat. Így vezetni tudjuk a tuszkolás vagy a vonszolás helyett.
A vak vezető kutya nem öleb. Ne dédelgessük a gazdája engedélye nélkül.



TÁRSALGÁS

Amikor egy sérült emberrel beszélgetünk, közvetlenül rá nézzünk és hozzá szóljunk, ne a kísérőjén keresztül akarjunk vele társalogni.
Nyugi! Ne szégyenkezzünk, ha véletlenül olyan mindennapi kifejezéseket használunk, mint a „Viszontlátásra”, vagy „Nem lenne kedved valamikor bekukkantani hozzánk? ami utalhat az illető sérülésére.
Nézzünk az arcába annak, akivel beszélünk. Beszéljünk nyugodt tempóban, tisztán és jól artikulálva. Győződjünk meg arról, hogy tud-e szájról olvasni. nem minden süket tud. Akik viszont igen, azok az artikulálásból és egyéb kiegészítő mozdulatokból értik meg, miről van szó.
Teljes figyelemmel, sürgetés és kapkodás nélkül hallgassuk meg azt, akinek nehezen megy a beszéd.
Sohase tagadjuk le, ha valamit nem értettünk meg. Nyugodtan kérdezzük meg újra.

UDVARIAS VISELKEDÉS

A sérült ember határozza meg tevékenységünk sebességét!
Segítségünket bármikor ajánljuk föl, de várjuk meg az ő beleegyezését, mielőtt cselekednénk. Figyelmesen hallgassuk meg útbaigazításait és ne sértődjünk meg, ha önálló akar maradni.
Közös program rendezésekor gondoljunk a sérült emberek igényeire is
                Tolókocsiban ülő embert igazítunk útba, gondoljuk végig az úton lévő esetleges akadályokat
Ha egy látássérült embert igazítunk útba, legyünk pontosak. Például: Balra 30 méter, vagy jobbra két lépés.

BEMUTATÁS (ÍRÁSBAN ÉS SZÓBAN)

Mivel az ember nem egyenlő egy sérüléssel, ne ennek a nevével hivatkozzunk rá. A személy legyen fontosabb a sérültségnél. Például „epilepsziás” helyett: „egy ember, akinek… ilyen-olyan betegsége van.”
A „fogyatékos” szót ne úgy használjuk, mintha ők egy külön kasztot alkotnának. Ez a szó főnévi formában arra utalhat, hogy az illető teljesen tehetetlen. Inkább a „sérült” szót használjuk helyette, mivel az előbbinek negatív értelme van.
Velük kapcsolatban kerüljük a negatív hangulatú szavakat, például: szerencsétlen, sajnálatra méltó, süketnéma, nyomorék, vak, deformált stb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése