Minden keresztyénnek megvan a maga helye a gyülekezetben.
Világunk
A személyre szabottság, az individualizmus és a kényelem világát éljük. Millió módot tudunk arra, hogy életünket kényelmessé tudjuk varázsolni. Amikor a dolgok nehezebbre fordulnak, keveset gondolkodunk azon, hogy hogyan lehetne a problémákat megoldani, vagy más szavakkal, hogyan lehetne az életünknek egy probléma – megoldó formát adni. A kényelem magával hozza a gondolkozásra való hajlandóság hanyatlását is, mert: gondolkodni nehéz. Természetesen a kényelmünkre való hajlandóságunk kiterjedhet életünk egy olyan fontos és egy olyan központi jelentőségű oldalára, mint a helyi gyülekezetbe, templomba való járás is.
A személyre szabottság, az individualizmus és a kényelem világát éljük. Millió módot tudunk arra, hogy életünket kényelmessé tudjuk varázsolni. Amikor a dolgok nehezebbre fordulnak, keveset gondolkodunk azon, hogy hogyan lehetne a problémákat megoldani, vagy más szavakkal, hogyan lehetne az életünknek egy probléma – megoldó formát adni. A kényelem magával hozza a gondolkozásra való hajlandóság hanyatlását is, mert: gondolkodni nehéz. Természetesen a kényelmünkre való hajlandóságunk kiterjedhet életünk egy olyan fontos és egy olyan központi jelentőségű oldalára, mint a helyi gyülekezetbe, templomba való járás is.
Mindnyájan akik egy gyülekezethez tartozunk találkoztunk
olyan emberekkel, akiknek a gyülekezethez való hűsége idővel pozitív vagy negatív
irányban megváltozott. Természetesen ilyenkor mi keresztyének azon dolgozunk,
hogy emlékeztessük őket elhívásukra, éppen azért, hogy az Isten tiszteletét ne tehernek,
hanem éppen fordítva: örömnek érezzék, tudják be. Mindig a Zsidók 10, 24-25 jut
eszünkbe, mert ezekben az esetekben ennek az igének a tanítását igyekszünk
alkalmazni: „El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképpen szokásuk némelyeknek”. Határozottan kiállunk azon álláspont mellett miszerint a helyi
gyülekezet elhagyása lelki megpróbáltatásokhoz, hanyatláshoz, sőt teljes
kiégéshez is vezet. Ezek az állítások mind – mind igazak mégsem adják vissza
igazán az igeszakasz lényegét. Sőt, amikor ezt az Igét ebben az értelemben használjuk,
akkor nem a szöveg mögött meghúzódó isteni magyarázatot hangsúlyozzuk, hanem
sokkal inkább a mélyen gyökerező individualizmusunkat.
Ez az Ige nem a kényelemben „fürdőző” énünk szerinti
értelmezést helyeseli, amely szerint a gyülekezet elhagyása a nyájtól való
távollét és egyedüllét veszélyéit hozza magával. Éppen ellenkezőleg, ez a
textus arra figyelmeztet, hogy amikor kihagyjuk a gyülekezeti alkalmakat, akkor
másokat tesszük ki a veszélynek. Az első bűn, amit elkövetünk, azzal, hogy
megtagadjuk az istentiszteletekre való járást, az az, hogy képtelenek vagyunk a
mások szeretetére.
Mi a megoldás?
A Zsidók 10,24-25 szerint a gyülekezet közösségével együtt
járni elsősorban nem azt jelenti, hogy meg leszünk áldva, hanem hogy mi
lehetünk az áldás mások számára. Nem arról van szó, hogy mi az, amit kapunk,
hanem arról, amit adni tudunk. Amikor a vasárnapi istentiszteletre készülünk,
akkor az egymásra figyelést kell előtérbe helyeznünk ”szeretetre és a jó cselekedetekre való felbuzdulás végett.” A vasárnapi napon mások javán kell
dolgoznunk. Amikor lelkesedésünk alábbhagy, vagy amikor kísért az érezés, hogy
ne menjünk gyülekezetbe egy vasárnap, akkor kell, leginkább átgondoljuk az
Istentől kapott parancsot, miszerint másokat kell bátorítanunk „mivel látjuk,hogy ama nap közelget.” Ez az Ige nem rólunk szól, hanem róluk. Ez az Ige nem a
keresztyén egyénről, hanem a keresztyén közösség felé forduló egyénhez szól.
A keresztyéni küldetés azonban sokkal többről szól, mint a
vasárnapi istentiszteletekhez való ragaszkodás.
Keresztyéni küldetésünknek megfelelően a gyülekezet közösségében sokkal
több időt töltünk; a testvérekért imádkozunk, érettük szolgálunk. A
gyülekezet közössége egyfajta elkötelezettséget jelent, amelyben a másik egyén kerül
figyelmünk középpontjába. A gyülekezetbe járás egy ígéretet kell, jelentsen a
mi részünkről, amely szerint ajándékainknak megfelelően mások szolgálatára, erősítésére
és áldására vagyunk elhívva.
Következtetés
Minden keresztyénnek megvan a maga helye a gyülekezetben.Minden keresztyénre szükség van a helyi gyülekezetben.
Minden keresztyénnek megvan a maga feladata a helyi gyülekezetben.
Megértem ennek az irásnak célját, szándékát, korszerűségét... Mégis szerretném pontositani... E figyelmeztetés bizony mégsem a helyi gyülekezet épitésére, hanem annaqk fennmaradására, működésére figyelmeztet. Márpedig többről sszól, mint bemenni, ott lenni. Nem arról szól, hogy el lehet e hagyni a gyülekezetet A GYÜLEKEZÉST nem szabad elhagyni,... Isten előtt. Calád és családok közössége (gyülekezet) ne csak találkozanak, valamiféle keresztény kulturát éljenek meg, hanem legyen Ige hirdetés,- nem előadások-, legyen hála, bünbánati áldozat Isten elött. Egyéni, családi... Ha ez nncs, előbb-utóbb csak névleges kereszténységről beszélhetünk, ahol az érdekek, érzelmek kötik össze az embereket...
VálaszTörlésEgyet értek önnel abban, hogy az Isten előtti "Gyülekezést" semmiképpen sem szabad elhanyagolni. Valóban csak Isten adhatja meg az egésznek a lényegét.
VálaszTörlés