Valóban jó ötletnek tűnt sokszor a történelem egy bizonyos pontján a Szentföldre való elzarándokolás. Ez ma sincs másként, hiszen a hívő ember saját és mások hitének erősítésével van szüntelen elfoglalva. Jó ötletnek tűnik tehát felkeresni azokat a helyeket ahol Krisztus Urunk 2000 éve járt, ezzel is közelebb kerülve őhozzá. Mielőtt elutazunk egy országba, jó megismerni annak földrajzát, kultúráját, éghajlatát, nyelvét, népét, gazdaságát, történelmét stb. éppen azért, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések. Ez Izraelre is érvényes. Azonban a Szentföldre zarándokló keresztyént inkább Izrael vallásos élete érdekli. A statisztikai adatok sokként érhetik az oda látogatót, mert Izrael vallási megoszlása a következőképpen alakul: 75,6 % zsidó; 16,9% iszlamista; 6,5 % ateista; 2% keresztyén. Az Izraeli lakosság 75,6 % zsidó, aminek csak 20% az, amelyik valamilyen vallási jellegű erkölcsi törvényt magára érvényesnek tart. Izrael ebből a szempontból, sokkal inkább hasonlít egy nyugat európai országhoz, ahol a keresztyének aránya 0 - 15% között mozog, semmint Erdélyhez, egy olyan földhöz, amely még a hitnek földje.[1]
Mondhat-e újat tehát a Biblia (történetkritikai)
megismerésével foglalkozó keresztyén ember vagy teológus számára a Szentföldön tett
látogatás?
Igen, hiszen utazni jó. Az utazás, a pihenés, a
nyaralás az Izraeli 40 C fokban jót tesz az embernek. Valóban feltöltő lehet
egy idegen országban pár kellemes napot eltölteni.
Igen, hiszen a Galileai tenger látványa, ahol Jézus
a vízen járt; a Gecsemáné kertjében való séta; a Jeruzsálemi templom (hegy támfala) falainak
az érintése a keresztyén ember szívét valóban „felmelegítheti”.
Azonban ha a kérdésre nagyon pontosan szeretnénk
válaszolni, akkor azt kell mondanunk, hogy nem. Nem, nem mondhat semmi újat a
bibliakutató számára az Izraeli tanulmányút, hiszen semmilyen szempontból nem segít neki
jobban megérteni a biblia szövegét. Miért is? Azért mert a szöveg pontos
megértésében sem a látvány, sem a felkészült/felkészületlen idegenvezető, sem
pedig a kis arab árus nem segíthet. A komoly bibliakutatásban csak a történetkritikai módszerek (szövegkritika, forráskritika, forma-, redakció-, vallás és kortörténet, nyelvészet)
használata segíthet. A biblia igazi megértéséhez rengeteg olvasásra, könyvtárazásra és
tanulásra van szükség. Ezek nélkül az ismeretünk, - noha az üdvösségre
elégséges - mindig felszínes, elhanyagolt és igénytelen marad.
Mint mondtam kirándulni jó!
[1]
Jól
látható ez Kiss Dénes tanulmányában, ahol komolyabb statisztikai adatok is
szerepelnek. ( Kiss Dénes: Az erdélyi
magyarság vallásosságának sajátosságai, Erdélyi Társadalom 8)
