Méz
A hiány létezik. Mindig is volt, most is van, és talán mindig is lesz. Akármennyire is tudom, hogy a méz édes, vannak időszakok, amikor egész egyszerűen nem akarom megkóstolni, megízlelni.
A nyugtalanságom fő oka az, hogy nem mindig tudok ahhoz kapcsolódni, aki tökéletesen tudja, mi lenne a legjobb nekem. A méz a polcon marad, ezért nem tudja kifejteni hatását, gyógyító erejét. Nem nyúlok hozzá, ezért nem tudom átérezni örömét, felemelő hatását, áldott békéjét.
Talán Isten jósága is ilyen: közel van hozzám, mégis érintetlen marad. Nem az a gond, hogy ne lenne végtelen ez a jóság, hanem az, hogy újra és újra elmegyek mellette, pedig tudom, milyen édes a méz íze. Most felhasadt bennem a szomorú felkiáltás: miért nem tudok igazán kapcsolódni ahhoz, amiről tudom, hogy jó nekem? Félek, mert ha hozzányúlnék, el kellene engednem az életem feletti irányítást. Nem tudom, hogy gyengeség van-e bennem, félelem, vagy valami mélyebb ellenállás.
Be kell vallanom, hogy ezt a falat én nem tudom áttörni. Csak segítségért tudok kiáltani. Kérni tudok, mint a bibliai apa: „Segíts hitetlenségemen.” Csak önvád ne legyen az ilyenfajta imádságomban.
Jonathan Edwards, a szívbeli ízlelés nagy szakértője, mondja ki, hogy „van különbség aközött, hogy valaki racionálisan ítéli meg, hogy a méz édes, és aközött, hogy meg is ízleli annak édességét.” Ez elindított bennem egy vallásos érzelmet, amely közelebb vitt Istenhez és önmagamhoz.
Szent Ágoston szavaiban most úgy érzem, segítség érkezik. Azt mondja, hogy van valaki, aki a segítségemre siet. Jézus Krisztus az, aki felbontja a mézes kanna tetejét, szelíden hívogat, megtöretett testével rámutat, hogy ez érettem van, segít az érzelmi viharaimban, félelmeimben, kísértéseimben és kétségeimben, hogy merjem megkóstolni az isteni nedűt. Szent Ágoston egy olyan szót használ itt, amelyet nemcsak úgy fordíthatunk le magyar nyelvre, hogy ez egy isteni indítás, hanem úgy is, hogy erre teremtett, erre kér minket, miközben megadja az erőt.
Mikor tudok majd tényleg hozzányúlni a mézhez? Amely majd a hiányomat is valóban elveszi… Ma újra odaléptem a mézhez. Talán még nem tudom igazán megízlelni, de legalább már nem megyek el mellette. (Teszek ma öt dolgot Isten dicsőségére.)
