2016. szeptember 2., péntek

Prédikáció. Szász János és Balogh Aliz esküvője



A jó döntés

„Ő pedig monda: Ímé a te sógorasszonyod visszatért az ő népéhez, és az ő isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után. Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled. Mikor pedig látá, hogy erősködik vele menni, nem szóla néki többet.” Ruth 1,15-18


Kedves ifjú testvéreim! Nem tudom, hogy elgondolkoztatok-e azon, hogy miért is vagyunk itt a templomban? Mert ez egyáltalán nem véletlen. Hiszen alig van még az életben olyan alkalom, amikor a döntés felelősségét annyira éreznénk, mint most. De alig van az életben olyan örömteli és ünnepi alkalom, mint ez. Ebbe az órába belesűrűsödik az egész élet, mert ez az óra magában hordozza egész további sorsotokat, amely ettől az órától kedve elválaszthatatlanul össze van kötve egymással.
Kedves János és Aliz, úgy gondolom, hogy azért választottátok ezt az Igét, mert valahogy így gondolkodtok a házasságról. Ez egy jó döntés volt a részetekről, ha életetek közös iránytűjeként ezt az igét elfogadjátok. Viszont most fel kell tennünk azt a kérdést, hogy önmagában az ige megválasztása garancia-e a jövőre nézve? Biztosíték-e arra, amiért ide jöttetek, hogy Isten és a gyülekezet áldásával elindulva boldog házasságban éljetek?  A kérdést hagyjuk most nyitva és vizsgáljuk meg, hogy mit mondnak az emberek és mit mond Isten erről a kérdésről.
Az istentiszteletre készülve fellapoztam egy szakkönyvet, ami azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mitől lesz hosszú távon boldog egy házasság? Vagy, hogyan maradhat meg a szerelem a házasságban? Ez a szakkönyv négy különböző dolgot sorol fel:
1.      Az egymásba vetett hit által, képesség arra, hogy meglássuk a társunkban a nagyszerűt, így örökké fenntartsuk önmagunkban a rajongást a másik iránt.
2.      A lehetőség a gazdag érzelemkifejezésre, segít az élet intenzív és szenvedélyes megélésében.
3.      Mindig meglátni a másikban az újat, azokat az addig rejtett tulajdonságokat, amelyek a másik szüntelen megismerése által egy varázslatos kalanddá teszik a házasságot.
4.      A házastárs és az otthoniasan berendezett lakás, megteremtheti azt a helyet, ahol meghúzódhatunk, megpihenhetünk. Ahol mindkét fél azt kérdezi minden reggel magától, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy a másik boldog lehessen.
Ha nyitott szemmel nézünk szét a világban, akkor meglátjuk, hogy ezek sem jelentenek garanciát, valami több kell.  
Keresztyén Testvéreim, kedves ifjú pár! Ahhoz, hogy megérthessük, az Ige üzenetét ismernünk kell azt a keret történetet amiben Ruth szavai elhangzanak. Elimélek és felesége Naomi idegen földre mennek jobb megélhetést keresve, ahogy ezt ti is tettétek, kedves János és Aliz. Naominak van két fia Mahlon és Kiljon akik feleségül veszik Orpát és Ruthot. Az idő elteltével Elimélek és mindkét fia meghal.  Ez az akkori világban a totális kilátástalanságot és csődöt jelentette az asszonyok számára, hiszen egy olyan világot éltek, amelyben a férfiember jelentette az életet. A férfi halála a gyakorlatban a káoszt jelentette, hiszen az asszonynak nem volt sem szava, de nem kereskedhetett, nem vásárolhatott, egyszóval teljesen ki volt szolgáltatva az élet viharainak.
Ruth döntése tehát, hogy nem az életet jelentő férfi keresését választja, hanem elkötelezi magát egy öregasszony mellett, azt jelentette, hogy további sorsa, jövője – emberileg – kilátástalan és reménytelen. Ruth tudatában van annak, hogy döntésének eredménye csupán ürességet, visszautasított létet, sőt halált is eredményezhet. Az idegenbe, az ismeretlenbe, a semmibe bízik. Életét, nem a pénz jelentette anyagi biztonságra, az emberileg jól megalapozott ismeretségekre, a támógató családi háttérre, hanem Istenre bízza. Úgy hiszem, hogy ezen a ponton vonhatunk párhuzamot Ruth és az előttünk álló ifjú pár között, mert ők nem csak egy jobb élet reményében indultak el messzi földre Londonba, hanem februárban, Ausztriában egyszer egymás elé, de itt és most a gyülekezet és Isten színe elé is eljöttek, hogy ahogy Ruth is akkor és ott hitvallást tegyetek egymásnak és Istennek a gyülekezet színe előtt.
Keresztyén Testvéreim!  Ruth tehát, amikor kiejti az elhangzott ige szavait, gyakorlatilag életét ajánlja fel. Erőteljes szavaiból a bizonyságtevő lélek szólal meg, az, aki Isten mellet hitvallást tesz: „Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.” Mintha Péter szavait hallanánk, amikor meggyőződéssel mondja urának: „Uram, kihez mehetnénk? Életnek beszéde van tenálad” (Jn 6,68). Csodálatos hitvallás. Elfogadja élete Urának, elkötelezi magát Isten mellett és hitvallást is tesz annak, akinek üdvterve van ezzel a világgal.
Mi is történik itt tulajdonképpen keresztyén testvéreim? Ruth Naomi és családja élete által, meglátja Istent. Megérzi és megismeri az igazságot. Megérzi azt, hogyha ezt az Istent követi, akkor élete nemcsak egy egyszerű ember élete lesz, hanem Isten gyermekének élete. Noha tudja, hogy nem a földi kincsek lesz a jussa, mégis meg van győződve róla, hogy Isten gyermekének az útja az az áldások mezején vezet, az örök élet felé. Ekkor mondja ki azt, hogy „Istened az én Istenem”, mert tudja, hogyha egymás kezét fogva egy ilyen Isten felé haladunk, akkor biztosak a lépteink, mert életünk, biztonságunk, jövőnk, házasságunk biztosítéka többé nem a senki által nem garantált földi javak, hanem a mindenek felett uralkodó és kegyelmes Isten. Azt üzeni Isten a ti számotokra kedves János és Aliz, hogy ha sorsközösségben, hitközösségben és szövetségben akartok Istennel és egymással lenni, akkor ebben senki és semmi nem tud megakadályozni benneteket. Ezen az istentiszteleten mivel megvallottátok neki és egymásnak az Ige szavait, akkor ő áldásával el fog kísérni utatokon, amelyen neki és egymásnak szolgáltok.
Más szavakkal tehát ezen a napon az Úrban való boldogság nem egy opció, hanem egy valóság. János és Aliz, ünneplő egybegyűltek, ezen a napon van okunk az örömre, van okunk arra, hogy Isten és ember színe előtt együtt ünnepeljünk az ifjú párral. Miért? Mert mindez azért lehetséges, mert az Istennel való kapcsolatunk rendben van.  Azért létezik boldog és szeretetközösségben megélt házasság, szerelem és annak minden tartozéka, békesség a társunkkal, akivel házasságra léptünk, mert együtt vallottuk meg egymásnak Isten előtt, hogy „Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.”
Végül, János és Aliz, itt Isten színe előtt azért adhatjuk azt a címet ennek az igemagyarázatnak, hogy: a jó döntés, mert Ő életetek Ura és Királya. Az elején azt kérdeztem, hogy biztosíték-e önmagában az Igeválasztás, amire a válasz az volt, hogy nem az. Viszont az Ige megvallása az már garancia, így már elmondhatjuk, hogy Isten és emberek előtt, ma egy olyan jó döntést hoztatok, amit nem tudtok megbánni, amit nem lehet megbánni. Egy olyan döntést, ami végig kísér egész életeteken, sőt még az örökkévalóságon is, Isten áldott gyermekeiként. Ámen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése